Tartalomjegyzék
A buddhista szerzetesek és apácák palástja egy 25 évszázados hagyomány része, amely a történelmi Buddha idejéig nyúlik vissza. Az első szerzetesek rongyokból összefoltozott palástot viseltek, ahogyan sok kolduló szent ember is tette akkoriban Indiában.
Ahogy a tanítványok vándorló közössége nőtt, Buddha úgy találta, hogy szükség van néhány, a köntösökre vonatkozó szabályra. Ezeket a Pali Kánon vagy Tripitaka Vinaya-pitakája rögzíti.
Köpeny ruha
Buddha azt tanította az első szerzeteseknek és apácáknak, hogy a köntösüket "tiszta" ruhából készítsék, ami olyan ruhát jelentett, amely senkinek sem kellett. A tiszta ruhák közé tartoztak a patkányok vagy ökrök által megrágott, tűz által megperzselt, szüléssel vagy menstruációs vérrel szennyezett, vagy a halottakat hamvasztás előtt beborító lepelként használt ruhák. A szerzetesek a szemétdombokról és a hamvasztási helyekről gyűjtöttek ruhákat.
A ruha minden használhatatlan részét levágták, és a ruhát kimosták. A ruhát növényi anyagokkal - gumókkal, fakéreggel, virágokkal, levelekkel - és fűszerekkel, például kurkumával vagy sáfránnyal főzték meg, ami sárgás-narancsos színt adott a ruhának. Innen ered a "sáfrányos köntös" kifejezés. A délkelet-ázsiai théraváda szerzetesek ma is fűszeres színű köntöst viselnek, a curry, kömény árnyalataiban,és paprika, valamint a lángoló sáfrányos narancs.
Lásd még: Hét neves muszlim énekes és zenész listájaTalán megkönnyebbülsz, ha megtudod, hogy a buddhista szerzetesek és apácák már nem a szemétdombokon és a hamvasztás helyszínén keresnek ruhát. Ehelyett adományozott vagy vásárolt ruhából készült köntöst viselnek.
A hármas és ötszörös köntös
A délkelet-ázsiai théraváda szerzetesek és apácák által ma viselt köntösökről úgy gondolják, hogy változatlanok a 25 évszázaddal ezelőtti eredeti köntösökhöz képest. A köntös három részből áll:
- A uttarasanga a legkiemelkedőbb köntös. Néha úgy is hívják, hogy a kashaya A köntös egy nagy téglalap alakú, kb. 6 x 9 láb. Be lehet tekerni, hogy mindkét vállat betakarja, de leggyakrabban úgy tekerik be, hogy a bal vállat betakarja, de a jobb vállat és a kart szabadon hagyja.
- A antaravasaka Az uttarasanga alatt viselik, a derék köré tekerik, mint egy szarongot, és a testet deréktól a térdéig takarja.
- A sanghati egy extra köntös, amelyet a felsőtest köré lehet tekerni a melegség érdekében. Amikor nem használják, néha összehajtogatják és a vállra terítik.
Az apácák eredeti palástja ugyanabból a három részből állt, mint a szerzeteseké, két további részből, ami "ötszörös" palástot tesz belőle. Az apácák mellényt ( samkacchika ) az utterasanga alatt, és egy fürdőruhát ( udakasatika ).
Manapság a théraváda női köntösök általában visszafogott színekben, például fehérben vagy rózsaszínben pompáznak az élénk fűszeres színek helyett. A teljesen felszentelt théraváda apácák azonban ritkák.
Lásd még: 5 hagyományos Usui Reiki szimbólum és jelentésükA rizsföld
A Vinaya-pitaka szerint Buddha megkérte fő kísérőjét, Anandát, hogy tervezzen rizsföldes mintát a köntösökhöz. Ananda rizsföldeket ábrázoló szövetcsíkokat varrt a mintába, amelyeket keskenyebb csíkok választottak el egymástól, hogy a rizsföldek közötti utakat ábrázolják.
A mai napig a szerzetesek által viselt egyéni ruhadarabok közül sok minden iskolában e hagyományos mintával összevarrt szövetcsíkokból készül. Ez gyakran öt oszlopos mintájú csík, bár néha hét vagy kilenc csíkot is használnak.
A zen hagyomány szerint a minta a "jótékonykodás alaktalan mezejét" jelképezi, és úgy is felfogható, mint egy mandala, amely a világot ábrázolja.
A köntös észak felé halad: Kína, Japán, Korea
A buddhizmus a Kr. u. 1. században terjedt el Kínában, és hamarosan ellentétbe került a kínai kultúrával. Indiában a tisztelet jele volt, ha az egyik vállat felfedték. Kínában azonban ez nem így volt.
A kínai kultúrában tiszteletre méltó volt az egész testet, beleértve a karokat és a vállakat is, továbbá Kína általában hidegebb, mint India, és a hagyományos hármas köntös nem nyújtott elég meleget.
Némi szektás vita után a kínai szerzetesek hosszú, elöl záródó ujjú köntöst kezdtek viselni, hasonlóan a taoista tudósok által viselt köntösökhöz. Ezután a kashaya (uttarasanga) az ujjas köntösre került. A köntösök színei visszafogottabbá váltak, bár az élénksárga - a kínai kultúrában szerencsét hozó szín - gyakori.
Továbbá Kínában a szerzetesek egyre kevésbé függtek a koldulástól, és helyette olyan szerzetesi közösségekben éltek, amelyek a lehető legnagyobb mértékben önellátóak voltak. Mivel a kínai szerzetesek minden napjuk egy részét a háztartási és kerti munkákkal töltötték, a kashaya állandó viselése nem volt praktikus.
Ehelyett a kínai szerzetesek csak meditációhoz és szertartásokhoz viselték a kashaya-t. Végül a kínai szerzetesek számára általánossá vált, hogy a mindennapi, nem szertartásos viselethez osztott szoknyát - valami olyasmit, mint a culottes - vagy nadrágot viseltek.
A kínai gyakorlat ma is folytatódik Kínában, Japánban és Koreában. Az ujjas köntösök különböző stílusban léteznek. Ezekben a mahájána országokban a köntösökhöz viselt szíjak, köpenyek, obik, stólák és egyéb ruhadarabok széles választéka is létezik.
Szertartásos alkalmakkor a szerzetesek, papok és néha apácák számos iskolában gyakran viselnek ujjas "belső" köntöst, általában szürkét vagy fehéret; egy ujjas külső köntöst, amely elöl van rögzítve vagy kimonószerűen bebugyolálva, és egy kashaya-t, amelyet a külső ujjas köntös fölé tekernek.
Japánban és Koreában a külső ujjas köntös gyakran fekete, barna vagy szürke, a kashaya pedig fekete, barna vagy arany, de ez alól sok kivétel van.
A köntös Tibetben
A tibeti apácák, szerzetesek és lámák rengetegféle köntöst, kalapot és köpenyt viselnek, de az alapvető köntös ezekből a részekből áll:
- A dhonka A dhonka bordó vagy bordó-sárga színű, kék szalaggal díszített.
- A shemdap egy bordó szoknya, amely foltos anyagból és változó számú redőkből készült.
- A chogyu a szanghatihoz hasonló, foltokból készült, a felsőtestre vetett, bár néha az egyik vállon átvetve, mint egy kashaya köntös. A chogyu sárga színű, és bizonyos szertartásokon és tanításokon viselik.
- A zhen hasonló a chogyuhoz, de gesztenyebarna színű, és a mindennapi viseletre való.
- A namjar nagyobb, mint a chogyu, több foltos, sárga színű, gyakran selyemből készült, hivatalos szertartásokon viselik, és kashaya-stílusban, a jobb kar szabadon marad.
