A római katolikus egyház története

A Vatikánban székelő és a pápa által vezetett római katolikus egyház a kereszténység legnagyobb ága, világszerte mintegy 1,3 milliárd követővel. Nagyjából minden második keresztény római katolikus, világszerte pedig minden hetedik ember római katolikus. Az Egyesült Államokban a lakosság mintegy 22 százaléka vallja magát katolikusnak.

A római katolikus egyház eredete

Maga a római katolicizmus azt állítja, hogy a római katolikus egyházat Krisztus alapította, amikor Péter apostolnak adta az utasítást, hogy ő legyen az egyház feje. Ez a hit a Máté 16:18-on alapul, amikor Jézus Krisztus azt mondta Péternek:

A A Moody teológiai kézikönyv , a római katolikus egyház hivatalos kezdete i. sz. 590-ben történt, I. Gergely pápával. Ez az idő jelentette a pápa fennhatósága alatt álló területek, és így az egyház hatalmának konszolidálását a később "pápai államok" néven ismert területekre.

A korai keresztény egyház

Jézus Krisztus mennybemenetele után, amikor az apostolok elkezdték terjeszteni az evangéliumot és tanítványokat szerezni, ők adták a korai keresztény egyház kezdeti struktúráját. Nehéz, ha nem lehetetlen elválasztani a római katolikus egyház kezdeti szakaszát a korai keresztény egyházétól.

Simon Péter, Jézus 12 tanítványának egyike, befolyásos vezetője lett a zsidó keresztény mozgalomnak. Később Jakab, valószínűleg Jézus testvére vette át a vezetést. Krisztus e követői a judaizmuson belüli reformmozgalomnak tekintették magukat, mégis továbbra is számos zsidó törvényt követtek.

Ebben az időben Saul, aki eredetileg a korai zsidó keresztények egyik legerősebb üldözője volt, a damaszkuszi úton vakító látomást kapott Jézus Krisztusról, és keresztény lett. A Pál nevet felvéve a korai keresztény egyház legnagyobb evangélistája lett. Pál szolgálata, amelyet páli kereszténységnek is neveznek, elsősorban a pogányoknak szólt. Finom értelemben a korai egyház már amegosztottá válik.

Egy másik hitrendszer ebben az időben a gnosztikus kereszténység volt, amely azt tanította, hogy Jézus szellemlény volt, akit Isten azért küldött, hogy tudást adjon át az embereknek, hogy azok megmenekülhessenek a földi élet nyomorúságaitól.

A gnosztikus, a zsidó és a páli kereszténység mellett a kereszténység számos más változatát is elkezdték tanítani. Jeruzsálem Kr. u. 70-ben történt eleste után a zsidó keresztény mozgalom szétszóródott. A páli és a gnosztikus kereszténység maradt a domináns csoport.

A Római Birodalom Kr. u. 313-ban törvényesen elismerte a páli kereszténységet érvényes vallásként. Még ugyanebben a században, Kr. u. 380-ban a római katolicizmus lett a Római Birodalom hivatalos vallása. A következő 1000 évben a katolikusok voltak az egyetlenek, akiket kereszténynek ismertek el.

Kr. u. 1054-ben történt meg a római katolikus és a keleti ortodox egyházak közötti hivatalos szakadás, amely a mai napig érvényben van.

A következő nagyobb megosztottság a 16. században, a protestáns reformációval következett be.

Azok, akik hűek maradtak a római katolicizmushoz, úgy vélték, hogy a tanítás központi, egyházi vezetők általi szabályozása szükséges volt ahhoz, hogy megelőzzék az egyházon belüli zűrzavart és megosztottságot, valamint a hit romlását.

A római katolicizmus történetének legfontosabb dátumai és eseményei

i. sz. 33 és i. sz. 100 között: Ezt az időszakot nevezzük apostoli korszaknak, amely alatt az ősegyház élén Jézus 12 apostola állt, akik missziós munkába kezdtek, hogy a zsidókat keresztény hitre térítsék a Földközi-tenger és a Közel-Kelet különböző régióiban.

i. sz. 60 körül : Pál apostol visszatér Rómába, miután üldözést szenvedett, mert megpróbálta a zsidókat keresztény hitre téríteni. Állítólag Péterrel együtt dolgozott. Róma mint a keresztény egyház központja ebben az időszakban kezdhetett el hírnevet szerezni, bár a római ellenállás miatt a gyakorlatokat rejtve folytatták. Pál Kr. u. 68 körül hal meg, valószínűleg a császár parancsára fejezéssel végezték ki.Néró. Péter apostolt is ez idő tájt feszítik keresztre.

Kr. u. 100-tól Kr. u. 325-ig : Ez az antinicénuszi (a nicénuszi zsinat előtti) korszak az újonnan született keresztény egyház egyre erőteljesebb elszakadását a zsidó kultúrától, és a kereszténység fokozatos elterjedését Nyugat-Európában, a mediterrán térségben és a Közel-Keleten.

200 CE: Irenaeus, Lyon püspöke vezetésével kialakult a katolikus egyház alapvető struktúrája. Létrejött a Róma abszolút irányítása alatt álló regionális ágak irányítási rendszere. A katolicizmus alaptételei formalizálódtak, beleértve a hit abszolút uralmát.

313 CE: Konstantin római császár legalizálta a kereszténységet, és 330-ban a római fővárost Konstantinápolyba helyezte át, így a keresztény egyház maradt a központi hatalom Rómában.

KR. U. 325: Az első nikaiai zsinatot I. Konstantin római császár hívta össze. A zsinat a római rendszerhez hasonló modell alapján próbálta felépíteni az egyház vezetését, és a legfontosabb hitcikkelyeket is formalizálta.

KR. U. 551: A khalkédoni zsinaton a konstantinápolyi egyházfőt az egyház keleti ágának vezetőjévé nyilvánították, aki tekintélyében egyenrangú a pápával. Ezzel gyakorlatilag megkezdődött az egyház keleti ortodox és római katolikus ágra való felosztása.

KR. U. 590: I. Gergely pápa megkezdi pápaságát, amelynek során a katolikus egyház széles körű erőfeszítéseket tesz a pogány népek katolikus hitre térítésére. Ezzel kezdetét veszi a katolikus pápák által ellenőrzött hatalmas politikai és katonai hatalom időszaka. Egyesek ezt a dátumot a ma ismert katolikus egyház kezdetének tartják.

KR. U. 632: Mohamed iszlám próféta meghal. A következő években az iszlám felemelkedése és Európa nagy részének széles körű meghódítása a keresztények brutális üldözéséhez és a római és konstantinápolyi egyházfők kivételével valamennyi katolikus egyházfő eltávolításához vezet. Ezekben az években kezdődik a keresztény és az iszlám hit közötti nagy konfliktusok és hosszan tartó ellentétek időszaka.

KR. U. 1054: A nagy kelet-nyugati skizma a katolikus egyház római katolikus és keleti ortodox ágának hivatalos szétválását jelenti.

1250-es évek: Az inkvizíció a katolikus egyházban kezdődik - a vallási eretnekek elnyomására és a nem keresztények megtérítésére tett kísérlet. Az erőszakos inkvizíció különböző formái több száz évig (az 1800-as évek elejéig) fennmaradnak, végül a zsidó és muszlim népeket célozzák meg megtérítésre, valamint a katolikus egyházon belüli eretnekek kiűzésére.

KR. U. 1517: Luther Márton közzéteszi a 95 tézist, amelyben a római katolikus egyház tanításai és gyakorlata elleni érveket fogalmazza meg, és ezzel gyakorlatilag a katolikus egyháztól való protestáns elszakadás kezdetét jelzi.

KR. U. 1534: VIII. Henrik angol király az anglikán egyház legfőbb fejévé nyilvánítja magát, elszakítva ezzel az anglikán egyházat a római katolikus egyháztól.

1545-1563: Megkezdődik a katolikus ellenreformáció, a protestáns reformációra válaszul a katolikus befolyás újbóli megerősödésének időszaka.

1870: Az I. Vatikáni Zsinat kimondja a pápai tévedhetetlenség politikáját, amely szerint a pápa döntései megfellebbezhetetlenek - lényegében Isten szavának tekinthetők.

1960-as évek CE : A II. vatikáni zsinat egy sor ülésszakon megerősítette az egyházpolitikát, és számos intézkedést kezdeményezett a katolikus egyház modernizálására.