Az Ő kegyelmei minden reggel újak - Siralmak 3:22-24

A történelem során emberek hordái várták a jövőt a vágyakozás és a félelem kombinációjával. Minden új napot üresség érzésével köszöntenek, mivel nincs semmi értelme az életüknek. De azoknak, akik az Úrba vetik reményüket, Ő végtelen szeretetet, nagy hűséget és minden reggel új adag kegyelmet ígér.

Gondoljatok ezekre az ősi igazság szavaira, amelyek reményt adnak a kétségbeesetteknek, kitartást ébresztenek azokban, akiknek erejük véget ért, és megnyugvást adnak azoknak, akik az elképzelhető legsúlyosabb felfordulást élték át:

Kulcsvers: Siralmak 3:22-24

Az Úr állhatatos szeretete soha nem szűnik meg, irgalmassága soha nem ér véget, minden reggel új, nagy a te hűséged. "Az Úr az én részem - mondja lelkem -, ezért reménykedem benne." (ESV)

Tinédzserként, mielőtt Jézus Krisztusban megkaptam a megváltást, minden reggel szörnyű félelemmel ébredtem. De mindez megváltozott, amikor találkoztam Megváltóm szeretetével. Azóta felfedeztem egy biztos dolgot, amire számíthatok: az Úr állhatatos szeretetét. És ezzel a felfedezéssel nem vagyok egyedül.

Ahogy az emberek azzal a bizonyossággal élnek, hogy a nap reggel felkel, a hívők is bízhatnak abban, hogy Isten erős szeretete és hűsége minden nap újra köszönti őket, és gyengéd kegyelme minden reggel megújul.

Reménységünk a mára, a holnapra és az örökkévalóságra szilárdan Isten változatlan szeretetén és kimeríthetetlen irgalmán alapszik. Minden reggel az ő szeretete és irgalma irántunk felfrissül, újból és újból, mint egy ragyogó napfelkelte.

Állhatatos szeretet

Az eredeti héber szó ( hesed ), amelyet "állhatatos szeretet"-nek fordítanak, egy nagyon fontos ószövetségi kifejezés, amely arról a hűséges, hűséges, állandó jóságról és szeretetről beszél, amelyet Isten mutat a népe iránt. Ez az Úr szövetségi szeretete, amely leírja Isten cselekedetét, hogy szereti a népét. Az Úr kifogyhatatlan szeretettel rendelkezik a gyermekei iránt.

A Siralmak írója fájdalmasan nyomasztó helyzetet él át. Legmélyebb kétségbeesésének pillanatában azonban figyelemre méltó változás történik a hozzáállásában. Reménytelensége hittel változik, amikor eszébe jut az Úr hűséges szeretete, könyörülete, jósága és irgalma.

Az író reményre való áttérése nem könnyen jön, hanem a fájdalomból születik. Egy kommentátor azt írja: "Ez nem önelégült vagy naivan optimista remény, hanem a várakozás komoly és mélységes aktusa, amely nagyon is tudatában van annak a fájdalmas valóságnak, amelytől szabadulást követel".

Ebben a bukott világban a keresztények kénytelenek tragédiát, szívfájdalmat és veszteséget átélni, de Isten soha el nem múló szeretete miatt a hívők naponta megújuló reménységgel lehetnek, hogy végül mindezek felett győzedelmeskedjenek.

Az Úr az én részem

A Siralmak 3:22-24-ben ez az érdekes, reményteli kifejezés olvasható: "Az Úr az én részem". Kézikönyv a siralmakról ezt a magyarázatot kínálja:

Az Úr hűsége olyan nagy, olyan személyes és biztos, hogy éppen a megfelelő adagot tartja a kezünkben - mindent, amire szükségünk van -, hogy lelkünk ma, holnap és holnapután is ihasson belőle. Amikor arra ébredünk, hogy felfedezzük állandó, mindennapi, helyreállító gondoskodását, reménységünk megújul, és hitünk újjászületik.

Ezért van reményem benne

A Biblia a reménytelenséget az Isten nélküli világgal hozza összefüggésbe. Istentől elszakadva sok ember arra a következtetésre jut, hogy nincs ésszerű alapja a reménynek. Úgy gondolják, hogy reménységgel élni annyi, mint illúzióval élni. A reményt irracionálisnak tartják.

A hívő ember reménysége azonban nem irracionális. Szilárdan Istenre támaszkodik, aki hűségesnek bizonyult. A bibliai reménység visszatekint mindarra, amit Isten már megtett, és bízik abban, amit a jövőben fog tenni. A keresztény reménység középpontjában Jézus feltámadása és az örök élet ígérete áll.

Források

• Baker Encyclopedia of the Bible (996. o.).
• Reyburn, W. D., & Fry, E. M. (1992). A handbook on Lamentations (87. o.). New York: United Bible Societies.
• Chou, A. (2014). Lamentations: Evangelical Exegetical Commentary (La 3:22).
• Dobbs-Allsopp, F. W. (2002). Lamentations (117. o.). Louisville, KY: John Knox Press.