Ábrahám és Izsák története - A hit végső próbája

Ábrahám és Izsák története az egyik leggyötrelmesebb próbatételt tartalmazza - egy próbát, amelyen mindkét férfi átmegy, mert teljesen hittek Istenben. Isten arra utasítja Ábrahámot, hogy vigye magával Izsákot, Isten ígéretének örökösét, és áldozza fel. Ábrahám engedelmeskedik, és Izsákot az oltárhoz köti, de Isten közbelép, és egy kost ad helyette feláldozandó. Ezt követően Isten megerősíti szövetségét Ábrahámmal.

Elgondolkodtató kérdés

Ábrahám és Izsák történetét olvasva gondolkodjatok el ezeken a gondolatokon:

A saját gyermekünk feláldozása a hit végső próbája. Amikor Isten megengedi, hogy hitünket próbára tegyük, bízhatunk abban, hogy jó célja van. A próbák és próbatételek megmutatják Isten iránti engedelmességünket, hitünk és belé vetett bizalmunk valódiságát. A próbák állhatatosságot, jellemszilárdságot is teremtenek, és felkészítenek bennünket arra, hogy átvészeljük az élet viharait, mert közelebb szorítanak bennünket az Úrhoz.

Mit kell feláldoznom a saját életemben, hogy jobban kövessem Istent?

Bibliai hivatkozás

Az Isten által Ábrahám és Izsák próbatételének története az 1Mózes 22:1-19-ben olvasható.

Ábrahám és Izsák történetének összefoglalása

Miután 25 évet várt a megígért fiára, Ábrahámnak azt mondta Isten: "Vedd fiadat, egyetlen fiadat, Izsákot, akit szeretsz, és menj Mórija vidékére. Áldozd fel őt ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyről majd szólok neked." (1Mózes 22:2, NIV).

Ábrahám engedelmeskedett, fogta Izsákot, két szolgáját és egy szamarat, és elindult az 50 mérföldes útra. Amikor megérkeztek az Isten által kiválasztott helyre, Ábrahám megparancsolta a szolgáknak, hogy várjanak a szamárral, amíg ő és Izsák felmennek a hegyre. Azt mondta a férfiaknak: "Imádkozni fogunk, aztán visszajövünk hozzád." (1Mózes 22:5, NIV).

Izsák megkérdezte apjától, hogy hol van az áldozati bárány, mire Ábrahám azt válaszolta, hogy az Úr majd gondoskodik róla. Ábrahám szomorúan és zavartan kötéllel megkötözte Izsákot, és a kőoltárra tette.

A végső teszt

Éppen amikor Ábrahám felemelte a kést, hogy megölje a fiát, az Úr angyala szólította Ábrahámot, hogy álljon meg, és ne bántsa a fiút. Az angyal azt mondta, hogy tudja, hogy Ábrahám fél az Úrtól, mert nem tartotta vissza egyetlen fiát.

Amikor Ábrahám felnézett, látta, hogy egy kos a szarvánál fogva fennakadt egy sűrűben. A fia helyett az Isten által biztosított állatot áldozta fel.

Ekkor az Úr angyala szólította Ábrahámot, és így szólt:

Témák

Bizalom : Korábban Isten megígérte Ábrahámnak, hogy Izsák által nagy nemzetet fog csinálni belőle. Ez a tudat arra kényszerítette Ábrahámot, hogy vagy bízzon Istenben, ami a legfontosabb számára, vagy ne bízzon Istenben. Ábrahám a bizalmat választotta.

Izsáknak is bíznia kellett Istenben és apjában, hogy önként áldozattá váljon. A fiatalember figyelte és tanulta apját, Ábrahámot, a Szentírás egyik leghűségesebb alakját.

Engedelmesség és áldás : Isten arra tanította Ábrahámot, hogy a szövetségi áldásokhoz teljes elkötelezettség és engedelmesség szükséges az Úr iránt. Ábrahám hajlandósága, hogy átadja szeretett, megígért fiát, biztosította Isten neki tett ígéreteinek beteljesedését.

Helyettesítő áldozat : Ez az esemény előrevetíti Isten egyetlen fiának, Jézus Krisztusnak a világ bűneiért a golgotai kereszten való feláldozását. Amikor Isten megparancsolta Ábrahámnak, hogy áldozza fel Izsákot áldozatul, az Úr ugyanúgy gondoskodott Izsák helyettesítéséről, ahogyan Krisztusról is gondoskodott, aki áldozati halálával a mi helyettesítésünkre szolgált. Isten irántunk való nagy szeretete megkövetelte magától azt, amit Ábrahámtól nem követelt meg.

Érdekességek

Ábrahám azt mondta a szolgáinak, hogy "mi" visszajövünk hozzád, vagyis ő és Izsák is. Ábrahámnak hinnie kellett abban, hogy Isten vagy gondoskodik egy helyettesítő áldozatról, vagy feltámasztja Izsákot a halálból.

A Mórija hegye, ahol ez az esemény történt, azt jelenti: "Isten gondoskodik". Salamon király később itt építette fel az első templomot. Ma a jeruzsálemi Szikladóm, a muszlim szentély áll Izsák feláldozásának helyén.

A Zsidókhoz írt levél szerzője Ábrahámot említi a "Híres hit csarnokában", és Jakab azt mondja, hogy Ábrahám engedelmessége igazságként lett beszámítva neki.