Mit mond a Biblia az egyháznak való adakozásról?

Valószínűleg mindannyian hallottuk már ezeket a gyakori panaszokat és kérdéseket: A mai egyházak csak a pénzzel törődnek. Túl sok visszaélés történik az egyházi pénzekkel. Miért adakozzak? Honnan tudom, hogy a pénz jó célra megy?

Egyes gyülekezetek gyakran beszélnek a pénzről, és gyakran kérnek pénzt. A legtöbbjük hetente gyűjtést tart a rendszeres istentisztelet részeként. Néhány gyülekezet azonban nem fogad hivatalos felajánlásokat. Ehelyett diszkréten adománygyűjtő dobozokat helyeznek el az épületben, és a pénzzel kapcsolatos témák csak akkor kerülnek szóba, amikor a Biblia valamelyik tanítása foglalkozik ezekkel a kérdésekkel.

Tehát, mit mond pontosan a Biblia az adakozásról? Mivel a pénz a legtöbb ember számára igen érzékeny terület, szánjunk egy kis időt arra, hogy megvizsgáljuk.

Az adakozás azt mutatja, hogy ő az életünk Ura.

Isten mindenekelőtt azt akarja, hogy adakozzunk, mert ez azt mutatja, hogy elismerjük, hogy valóban ő az életünk Ura.

Minden jó és tökéletes ajándék felülről jön, a mennyei fények Atyjától, aki nem változik, mint a változó árnyék. Jakab 1:17, NIV)

Minden, amink van, és minden, amink van, Istentől származik. Amikor tehát adakozunk, egyszerűen felajánlunk neki egy kis részt abból a bőségből, amit már adott nekünk.

Lásd még: Spirituális számsorozatok magyarázata

Az adakozás hálánk és Isten iránti dicséretünk kifejezése. Az adakozás az imádat szívéből fakad, amely felismeri, hogy minden, amink van és amit adunk, már az Úré.

Isten arra utasította az ószövetségi hívőket, hogy adják a tizedet, vagyis a tizedet, mert ez a tíz százalék jelentette az első, legfontosabb részét mindannak, amijük volt. Az Újszövetség nem javasol bizonyos százalékot az adakozásra, hanem egyszerűen azt mondja, hogy mindenki adjon "jövedelmének megfelelően".

A hívőknek jövedelmüknek megfelelően kell adakozniuk.

Minden hét első napján mindenki tegyen félre a jövedelmének megfelelő összeget, és tegyen félre, hogy amikor eljövök, ne kelljen gyűjtést végezni. (1Korinthus 16:2, NIV).

Figyeljük meg, hogy az áldozatot a hét első napján tették félre. Amikor hajlandóak vagyunk vagyonunk első részét visszaadni Istennek, akkor Isten tudja, hogy a szívünk az övé. Tudja, hogy teljesen alávetettük magunkat Megváltónknak bizalommal és engedelmességgel.

Áldottak vagyunk, amikor adunk.

... emlékezzünk az Úr Jézus szavaira: "Boldogabb adni, mint kapni" (ApCsel 20:35, NIV).

Isten azt akarja, hogy adjunk, mert tudja, hogy áldottak leszünk, ha nagylelkűen adunk neki és másoknak. Az adakozás paradox országelv - több áldást hoz az adakozónak, mint a címzettnek.

Amikor szabadon adunk Istennek, szabadon kapunk Istentől.

Adjatok, és adatik nektek; jó mérték, összenyomva, összerázva és kifolyva, öletekbe töltetik. Mert amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek nektek. (Lukács 6:38, NIV) Az egyik ember bőkezűen ad, és még többet nyer; a másik indokolatlanul visszatart, de elszegényedik. (Példabeszédek 11:24, NIV).

Isten megígéri, hogy megáld minket azon felül, amit adunk, és aszerint a mérték szerint is, amivel adunk. De ha fukar szívvel visszatartjuk magunkat az adakozástól, akkor megakadályozzuk Istent abban, hogy megáldja az életünket.

A hívőknek Istent kell keresniük, nem pedig törvényes szabályokat arra vonatkozóan, hogy mennyit adjanak.

Mindenki azt adja, amit a szívében elhatározott, hogy ad, ne vonakodva vagy kényszerből, mert Isten szereti a jókedvű adakozót (2Korinthus 9:7, NIV).

Az adakozás az Istennek való hála szívből jövő, örömteli kifejezése, nem pedig törvényes kötelezettség.

Az ajánlatunk értékét nem a következők határozzák meg mennyit adunk, de hogyan adunk.

Legalább három fontos kulcsot találunk az adakozáshoz az özvegyasszony adományának történetében:

Jézus leült azzal a hellyel szemben, ahová az adományokat tették, és figyelte, ahogy a tömeg a templom kincstárába dobja a pénzét. Sok gazdag ember nagy összegeket dobott be. De jött egy szegény özvegyasszony, és két nagyon kicsi rézpénzt dobott be, ami csak egy fillér töredékét érte. Jézus magához hívta tanítványait, és azt mondta: "Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegyasszony többet dobott a kincstárba, mint az összesMindannyian a vagyonukból adakoztak, ő pedig szegénységéből adta mindenét, amije csak volt, hogy megéljen." (Márk 12:41-44, NIV).

Isten másképp értékeli felajánlásainkat, mint az emberek.

1. Isten szemében az áldozat értékét nem az összege határozza meg. A szakasz szerint a gazdagok nagy összegeket adtak, de az özvegyasszony "fillérnyi töredéke" sokkal nagyobb értéket képviselt, mert mindent adott, amije volt. Drága áldozat volt. Figyeljük meg, hogy Jézus nem azt mondta, hogy többet tett, mint amennyit bármilyen a többieknél; azt mondta, hogy többet tett bele, mint minden a többiek.

Az adakozáshoz való hozzáállásunk fontos Isten számára.

1. A szöveg szerint Jézus "figyelte a tömeget, amint a pénzt a templomi kincstárba tette." Jézus figyelte az embereket, amint adakoztak, és ő figyel minket ma is, amint adakozunk. Ha azért adunk, hogy az emberek lássanak minket, vagy fukar szívvel Isten felé, az adományunk elveszti értékét. Jézust jobban érdekli és lenyűgözi a hogyan adunk, mint mi adunk.
   1. Ugyanezt az elvet látjuk Káin és Ábel történetében. Isten értékelte Káin és Ábel áldozatát. Ábel áldozata tetszett Istennek, de Káinét elutasította. Ahelyett, hogy hálából és imádatból adakozott volna Istennek, Káin úgy mutatta be áldozatát, hogy az nem tetszett Istennek. Talán különleges elismerést remélt. Káin tudta, hogy mit kellene tennie, de nem tette meg. Isten még azt islehetőséget adott Káinnak, hogy helyrehozza a dolgokat, de ő visszautasította.
   2. Isten figyel mi és hogyan Istent nem csak a neki szánt ajándékaink minősége érdekli, hanem az is, hogy milyen a szívünk hozzáállása, amikor felajánljuk azokat.

Isten nem akarja, hogy túlzottan aggódjunk amiatt, hogy mire költjük felajánlásainkat.

1. Abban az időben, amikor Jézus megfigyelte az özvegyasszony felajánlását, a templom kincstárát az akkori korrupt vallási vezetők kezelték. Jézus mégsem említi sehol ebben a történetben, hogy az özvegyasszony nem adhatott volna a templomnak.

Bár mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az általunk támogatott szolgálatok jó gazdái legyenek Isten pénzének, nem tudhatjuk mindig biztosan, hogy az általunk adott pénzt helyesen vagy bölcsen fogják-e elkölteni. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ez az aggodalom túlzottan megterheljen minket, és nem használhatjuk ezt ürügyként arra, hogy ne adakozzunk.

Fontos, hogy találjunk egy jó gyülekezetet, amely bölcsen gazdálkodik a pénzügyi forrásaival Isten dicsőségére és Isten országának növekedésére. De ha egyszer adakoztunk Istennek, nem kell aggódnunk amiatt, hogy mi történik a pénzzel. Ez Isten problémája, amit meg kell oldani, nem a miénk. Ha egy gyülekezet vagy szolgálat visszaél a pénzzel, Isten tudja, hogyan kell bánni a felelősökkel.

Lásd még: Keresztény énekes Ray Boltz coming outol

Megfosztjuk Istent, amikor nem adunk neki áldozatot.

Vajon kirabolja-e az ember az Istent? Ti mégis kiraboltok engem. De ti azt kérdezitek: "Hogyan rabolunk meg téged?" A tizeddel és az adományokkal. (Malakiás 3:8, NIV).

Ez a vers önmagáért beszél. Nem vagyunk teljesen átadva Istennek, amíg a pénzünket nem szenteljük neki.

Pénzügyi adakozásunk képet ad arról, hogy életünket átadtuk Istennek.

Ezért arra buzdítalak titeket, testvérek, hogy Isten irgalmasságára való tekintettel testeteket élő áldozatként, szentként és Istennek tetszőként ajánljátok fel - ez az istentiszteletetek lelki cselekedete. (Róma 12:1, NIV).

Amikor valóban felismerjük mindazt, amit Krisztus tett értünk, akkor szeretnénk majd magunkat teljesen Istennek felajánlani, mint az imádat élő áldozatát. Áldozataink szabadon fognak áramlani a hála szívéből.

Adakozási kihívás

Nézzünk egy adakozási kihívást. Megállapítottuk, hogy a tized már nem törvény. Az újszövetségi hívőknek nincs törvényes kötelességük jövedelmük tizedét adni. Mégis, sok hívő úgy tekint a tizedre, mint a minimumra, amit adnunk kell - annak demonstrálására, hogy mindenünk Istené. Tehát a kihívás első része az, hogy a tizedet tegyük az adakozás kiindulópontjává.

Malakiás 3:10 azt mondja:

"Hozzátok be az egész tizedet a raktárba, hogy legyen élelem a házamban. Próbáljatok meg engem ebben - mondja a Mindenható Úr -, és meglátjátok, nem nyitom-e meg az ég zsilipjeit, és nem öntök-e ki annyi áldást, hogy nem lesz elég hely a raktározásra."

Ez az igevers azt sugallja, hogy adakozásunknak a helyi gyülekezetnek (a raktárnak) kell mennie, ahol Isten Igéjét tanítják és lelkileg táplálnak bennünket. Ha jelenleg nem adakozol az Úrnak egy gyülekezeti otthonon keresztül, kezdd azzal, hogy elkötelezed magad. Adakozás valami Isten megígéri, hogy megáldja elkötelezettségedet. Ha egy tized túl nagynak tűnik, fontold meg, hogy célként tűzd ki. Az adakozás eleinte áldozatnak tűnhet, de hamarosan felfedezed majd a jutalmát.

Isten azt akarja, hogy a hívők szabadok legyenek a pénz szeretetétől, ahogy a Biblia mondja az 1 Timóteus 6:10-ben:

"Mert a pénz szeretete mindenféle gonoszságnak gyökere" (ESV).

Lehet, hogy megtapasztaljuk az anyagi nehézségeket, amikor nem tudunk annyit adni, amennyit szeretnénk, de az Úr mégis azt akarja, hogy ezekben az időkben bízzunk benne és adakozzunk. Isten, nem a fizetésünk a mi gondviselőnk. Ő fogja kielégíteni a mindennapi szükségleteinket.

Cite this Article Format Your Citation Fairchild, Mary. "What Does the Bible Say About Giving?" Learn Religions, Apr. 5, 2023, learnreligions.com/what-does-the-bible-say-about-church-giving-701992. Fairchild, Mary. (2023, April 5). What Does the Bible Say About Giving? Retrieved from //www.learnreligions.com/what-does-the-bible-say-about-church-giving-701992 Fairchild, Mary. "What Does the BibleSay About Giving?" Learn Religions. //www.learnreligions.com/what-does-the-bible-say-about-church-giving-701992 (hozzáférés: 2023. május 25.). másolat idézés