Mikor állt össze a Biblia?

A Biblia keletkezési idejének meghatározása kihívást jelent, mivel nem egyetlen könyvről van szó, hanem 66 könyvből álló gyűjteményről, amelyet több mint 40 szerző írt több mint 2000 év alatt.

Kétféleképpen lehet tehát válaszolni arra a kérdésre, hogy "Mikor íródott a Biblia?" Az első, hogy meghatározzuk a Biblia 66 könyvének eredeti dátumát. A második, itt a hangsúlyt arra helyezzük, hogy leírjuk, hogyan és mikor gyűjtötték össze mind a 66 könyvet egyetlen kötetbe.

A rövid válasz

Bizonyos bizonyossággal állíthatjuk, hogy a Biblia első széles körben elterjedt kiadását Szent Jeromos állította össze Kr. u. 400 körül. Ez a kézirat az Ószövetség mind a 39 könyvét és az Újszövetség 27 könyvét tartalmazta ugyanazon a nyelven: latinul. A Bibliának ezt a kiadását általában Vulgatának nevezik.

Nem Jeromos volt az első, aki kiválasztotta mind a 66 könyvet, amelyet ma Bibliaként ismerünk. Ő volt az első, aki lefordította és egyetlen kötetbe foglalta az összeset.

A kezdet kezdetén

A Biblia összeállításának első lépése az Ószövetség 39 könyve, más néven a Héber Biblia. Mózessel kezdődően, aki a Biblia első öt könyvét írta, ezeket a könyveket évszázadokon át próféták és vezetők írták. Jézus és tanítványai idejére a Héber Biblia már 39 könyvből állt. Erre gondolt Jézus, amikor a Héber Bibliára utalt.a "Szentíráshoz".

Az ősegyház megalakulása után olyan emberek, mint Máté, elkezdték megírni Jézus életének és szolgálatának történelmi feljegyzéseit, amelyek evangéliumok néven váltak ismertté. Az egyházi vezetők, mint Pál és Péter, útmutatást akartak adni az általuk alapított gyülekezeteknek, ezért leveleket írtak, amelyeket a különböző régiók gyülekezeteiben terjesztettek. Ezeket leveleknek nevezzük.

Egy évszázaddal az egyház megalapítása után levelek és könyvek százai magyarázták el, hogy ki volt Jézus, mit tett, és hogyan kell a követőjeként élni. Világossá vált, hogy ezen írások némelyike nem hiteles. Az egyháztagok elkezdték feltenni a kérdést, hogy mely könyveket kell követni, és melyeket figyelmen kívül hagyni.

A folyamat befejezése

Végül a keresztény egyházak vezetői világszerte összegyűltek, hogy megválaszolják a főbb kérdéseket, többek között azt, hogy mely könyveket kell "Szentírásnak" tekinteni. Ezek közé tartozott a Kr. u. 325-ben tartott niceai zsinat és a Kr. u. 381-ben tartott első konstantinápolyi zsinat, amely eldöntötte, hogy egy könyvet a Bibliába kell venni, ha az:

• Jézus egyik tanítványa írta, valaki, aki tanúja volt Jézus szolgálatának, mint például Péter, vagy valaki, aki tanúkkal készített interjút, mint például Lukács.
• A Kr. u. első században íródott, ami azt jelenti, hogy a jóval Jézus életének eseményei és az egyház első évtizedei után írt könyvek nem kerültek bele.
• Összhangban van a Biblia más, érvényesnek ismert részeivel, ami azt jelenti, hogy a könyv nem mondhat ellent a Szentírás egy megbízható elemének.

Néhány évtizedes vita után ezek a tanácskozások nagyjából eldöntötték, hogy mely könyvek kerüljenek be a Bibliába. Néhány évvel később Jeromos az összeset egyetlen kötetben kiadta.

A Kr. u. első század végére az egyház nagy része egyetértett abban, hogy mely könyveket kell Szentírásnak tekinteni. A legkorábbi egyháztagok Péter, Pál, Máté, János és mások írásaiból merítettek útmutatást. A későbbi zsinatok és viták nagyrészt arra voltak alkalmasak, hogy kiszűrjék az azonos tekintélyt követelő alsóbbrendű könyveket.