Tartalomjegyzék
Az északi Galilea és a déli Júdea között fekvő Szamaria kiemelkedő szerepet játszott Izrael történelmében, de az évszázadok során idegen hatásoknak esett áldozatul, ami a szomszédos zsidók megvetését vonta maga után.
Gyors tények: Ősi Szamária
- Helyszín : Samária a Bibliában az ókori Izrael középső felföldi régiója, amely északon Galilea és délen Júdea között helyezkedik el. Samária egy városra és egy területre is utal.
- Más néven is ismert : Palesztina.
- Héber név : Samaria héberül Shomron , ami "őr-hegyet" vagy "őrtornyot" jelent.
- Alapító : Samária városát Omri király alapította Kr. e. 880 körül.
- Népek : Szamaritánusok.
- Ismert : Szamária Izrael északi királyságának fővárosa volt; Krisztus idejében a zsidók és a samaritánusok közötti kapcsolat feszült volt a mélyen gyökerező előítéletek miatt.
Szamaria jelentése "őrhegy", és egy város és egy terület neve is. Amikor az izraeliták meghódították az Ígéret Földjét, ezt a területet Manassé és Efraim törzsének osztották ki.
Lásd még: Prófétai álmokSokkal később Omri király építtette egy dombon Szamaria városát, amelyet az egykori tulajdonosról, Sémérről neveztek el. Amikor az ország kettévált, Szamaria lett az északi rész, Izrael fővárosa, míg Jeruzsálem a déli rész, Júda fővárosa.
A szamariai előítéletesség okai
A szamaritánusok azzal érveltek, hogy ők József leszármazottai, fiai, Manassé és Efraim révén. Úgy vélték továbbá, hogy az istentisztelet központjának Sikemben, a Gerizim-hegyen kell maradnia, ahol Józsué idejében is volt. A zsidók azonban Jeruzsálemben építették fel első templomukat. A szamaritánusok tovább fokozták a szakadást azzal, hogy elkészítették a Pentateuch, Mózes öt könyvének saját változatát.
De ez még nem minden. Miután az asszírok elfoglalták Szamariát, idegeneket telepítettek oda. Ezek az emberek keveredtek a térségben élő izraelitákkal. Az idegenek pogány isteneiket is magukkal hozták. A zsidók bálványimádással, Jahvétól való eltávolodással vádolták a samaritánusokat, és korcs népnek tartották őket.
Szamaria városának is hányatott történelme volt. Aháb király templomot építtetett itt a pogány Baál istennek. V. Sálmánészer, Asszíria királya három évig ostromolta a várost, de i. e. 721-ben az ostrom során meghalt. Utódja, II. Szargon elfoglalta és lerombolta a várost, a lakosokat Asszíriába száműzte.
Lásd még: Luciferi elvekNagy Heródes, az ókori Izrael legszorgalmasabb építőmestere, uralkodása alatt újjáépítette a várost, és átnevezte Sebaste-nak, hogy tisztelegjen Augustus császár római császár előtt ("Sebastos" görögül).
A jó termés Szamáriában ellenségeket hozott magával
A szamariai hegyek helyenként 2000 láb magasra nyúlnak a tengerszint fölé, de hegyszorosok szelik át őket, ami az ókorban lehetővé tette a tengerparttal folytatott élénk kereskedelmet.
A bőséges csapadék és a termékeny talaj segítette a mezőgazdaság virágzását a régióban, ahol többek között szőlőt, olajbogyót, árpát és búzát termesztettek.
Sajnos ez a jólét ellenséges fosztogatókat is hozott, akik aratás idején lesöpörtek és ellopták a termést. A samaritánusok Istenhez kiáltottak, aki elküldte angyalát, hogy látogasson meg egy Gedeon nevű férfit. Az angyal az ophrai tölgy mellett találta meg ezt a jövendő bírót, amint éppen búzát csépelt a présházban. Gedeon Manassé törzséből származott.
Az észak-szamariai Gilboa hegyénél Isten lenyűgöző győzelmet adott Gedeonnak és 300 emberének a midianita és amalekita fosztogatók hatalmas seregei felett. Sok évvel később egy másik csata a Gilboa hegyénél Saul király két fiának életét követelte. Saul ott öngyilkos lett.
Jézus és Samária
A legtöbb keresztény Jézus Krisztus életének két epizódja miatt köti össze Szamariát Jézus Krisztussal. A szamaritánusok elleni ellenségeskedés még az első században is folytatódott, olyannyira, hogy a hívő zsidók sok kilométert tettek meg azért, hogy ne kelljen átutazniuk azon a gyűlölt földön.
Útban Júdeából Galileába, Jézus szándékosan átvágott Szamárián, ahol a kútnál lévő asszonnyal való, ma már híres találkozása történt. Az, hogy egy zsidó férfi beszélgetett egy nővel, elképesztő volt; hogy egy samáriai asszonnyal beszélgetett, az hallatlan. Jézus még azt is felfedte neki, hogy ő a Messiás.
János evangéliuma szerint Jézus még két napig maradt abban a faluban, és sok szamaritánus hitt benne, amikor hallották prédikálni. Ott jobb volt a fogadtatása, mint otthonában, Názáretben.
A második epizód Jézus példázata az irgalmas szamaritánusról. Ebben a történetben, amelyet a Lukács 10:25-37-ben olvashatunk, Jézus a feje tetejére állította hallgatóinak gondolkodását, amikor a megvetett szamaritánust tette meg a történet hősévé. Továbbá a zsidó társadalom két oszlopos tagját, egy papot és egy levitát ábrázolta gonosztevőként.
Ez megdöbbentő lett volna a hallgatósága számára, de az üzenet világos volt. Még egy szamaritánus is tudta, hogyan kell szeretni a felebarátját. A köztiszteletben álló vallási vezetők viszont néha képmutatók voltak.
Jézusnak szíve volt Szamáriáért. A mennybe való felemelkedése előtti pillanatokban azt mondta tanítványainak:
"Ti pedig erőt kaptok, amikor a Szentlélek eljön rátok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamáriában, és a föld végső határáig." (ApCsel 1:8, NIV).Források
- A Biblia Almanach , J.I. Packer, Merrill C. Tenney, William White Jr.
- Rand McNally Biblia atlasz , Emil G. Kraeling
- A helységnevek Accordance szótára
- Nemzetközi Standard Biblia Enciklopédia , James Orr.
- Holman illusztrált bibliai szótár Trent C. Butler.
