Kálvinizmus kontra arminianizmus - definíció és összehasonlítás

Az egyháztörténet egyik legmegosztóbb vitája a kálvinizmus és az arminiánizmus néven ismert, egymással szemben álló üdvösségtanok körül forog. A kálvinizmus Kálvin János (1509-1564), a reformáció egyik vezetőjének teológiai meggyőződésén és tanításán alapul, az arminiánizmus pedig Jacobus Arminius (1560-1609) holland teológus nézetein.

Miután Kálvin János vejénél tanult Genfben, Jacobus Arminius szigorú kálvinistaként kezdte tanulmányait. Később, mint amszterdami lelkész és a hollandiai Leideni Egyetem professzora, Arminius a Római levél tanulmányozása során kétségekbe esett, és számos kálvinista tanítást elutasított.

Összefoglalva, a kálvinizmus középpontjában Isten legfőbb szuverenitása, a predestináció, az ember teljes romlottsága, a feltétel nélküli kiválasztottság, a korlátozott engesztelés, az ellenállhatatlan kegyelem és a szentek megmaradása áll.

Az arminiánizmus hangsúlyozza a feltételes kiválasztást, amely Isten előre tudomásán alapul, az ember szabad akaratát a megelőző kegyelem révén, hogy együttműködjön Istennel az üdvösségben, Krisztus egyetemes engesztelését, az ellenállóképes kegyelmet és a potenciálisan elveszíthető üdvösséget.

Mit jelent mindez pontosan? A legkönnyebben úgy érthetjük meg az eltérő tanbeli nézeteket, ha egymás mellett összehasonlítjuk őket.

A kálvinizmus és az arminiánizmus hitének összehasonlítása

Isten szuverenitása

Isten szuverenitása az a meggyőződés, hogy Isten teljes mértékben irányítja mindazt, ami a világegyetemben történik. Az ő uralma a legfőbb, és az ő akarata a végső oka mindennek.

Kálvinizmus: A kálvinista gondolkodás szerint Isten szuverenitása feltétel nélküli, korlátlan és abszolút. Minden dolgot előre elhatározott Isten jóakarata. Isten előre tudott, mert ő maga tervezte.

Arminiánizmus: Az arminiánus szerint Isten szuverén, de az ember szabadságának és válaszának megfelelően korlátozta az irányítását. Isten rendeletei az ember válaszának előre tudásával függnek össze.

Az ember romlottsága

A kálvinisták az ember teljes romlottságában hisznek, míg az arminiánusok a "részleges romlottság" eszméjét vallják.

Kálvinizmus: A bűnbeesés miatt az ember teljesen romlott és halott a bűnben. Az ember képtelen megmenteni magát, ezért Istennek kell kezdeményeznie a megváltást.

Arminiánizmus: A bűnbeesés miatt az ember megromlott, romlott természetet örökölt. A "megelőző kegyelem" által Isten eltávolította Ádám bűnének bűnösségét. A megelőző kegyelem meghatározása szerint a Szentlélek mindenkinek adott előkészítő munkája, amely lehetővé teszi az ember számára, hogy válaszoljon Isten üdvösségre hívó szavára.

Választás

A kálvinisták szerint a kiválasztás feltétel nélküli, míg az arminiánusok szerint a kiválasztás feltételes.

Kálvinizmus: A világ megalapítása előtt Isten feltétel nélkül kiválasztott (vagy "kiválasztott") néhány embert, hogy üdvözüljön. A kiválasztásnak semmi köze az ember jövőbeli válaszához. A kiválasztottakat Isten választotta ki.

Arminiánizmus: A kiválasztás azon alapul, hogy Isten előre megismerte azokat, akik hit által hinni fognak benne. Más szóval, Isten kiválasztotta azokat, akik saját szabad akaratukból őt választják. A feltételes kiválasztás az embernek Isten üdvösségi ajánlatára adott válaszán alapul.

Krisztus engesztelése

Az engesztelés a kálvinizmus és az arminiánizmus vitájának legvitatottabb aspektusa. Krisztus bűnösökért hozott áldozatára utal. A kálvinisták szerint Krisztus engesztelése a kiválasztottakra korlátozódik. Az arminiánus gondolkodás szerint az engesztelés korlátlan. Jézus minden emberért meghalt.

Kálvinizmus: Jézus Krisztus csak azokért halt meg, akiket az Atya az örökkévalóságban neki adott (kiválasztottak). Mivel Krisztus nem mindenkiért halt meg, hanem csak a kiválasztottakért, az ő engesztelése teljes mértékben sikeres.

Arminiánizmus: Krisztus mindenkiért meghalt. A Megváltó engesztelő halála az egész emberi nem számára biztosította a megváltás eszközét. Krisztus engesztelése azonban csak azok számára hatékony, akik hisznek.

Grace

Isten kegyelme az üdvösségre való elhívásával kapcsolatos. A kálvinizmus szerint Isten kegyelme ellenállhatatlan, míg az arminiánizmus szerint ellenállni lehet neki.

Kálvinizmus: Bár Isten az egész emberiségre kiterjeszti közös kegyelmét, ez nem elegendő ahhoz, hogy bárkit is megmentsen. Csak Isten ellenállhatatlan kegyelme képes a kiválasztottakat az üdvösségre vonzani, és hajlandóvá tenni az embert a válaszadásra. Ezt a kegyelmet nem lehet akadályozni vagy ellenállni neki.

Arminiánizmus: A Szentlélek által mindenkinek adott előkészítő (megelőző) kegyelem által az ember képes együttműködni Istennel és hitben válaszolni az üdvösségre. A megelőző kegyelem által Isten megszüntette Ádám bűnének hatásait. A "szabad akarat" miatt az emberek képesek ellenállni Isten kegyelmének is.

Az ember akarata

Az ember szabad akarata és Isten szuverén akarata a kálvinizmus és az arminiánizmus vitájának számos pontjához kapcsolódik.

Kálvinizmus: Minden ember teljesen romlott, és ez a romlottság kiterjed az egész személyre, beleértve az akaratot is. Isten ellenállhatatlan kegyelmét leszámítva az emberek teljesen képtelenek arra, hogy maguktól válaszoljanak Istennek.

Arminiánizmus: Mivel a megelőző kegyelem minden embernek adatik a Szentlélek által, és ez a kegyelem az egész emberre kiterjed, minden embernek szabad akarata van.

Kitartás

A szentek állhatatossága az "egyszer üdvözült, mindig üdvözül" vitához és az örök biztonság kérdéséhez kapcsolódik. A kálvinista szerint a kiválasztottak megmaradnak a hitben, és nem tagadják meg véglegesen Krisztust vagy nem fordulnak el tőle. Az arminiánus ragaszkodhat ahhoz, hogy az ember eleshet és elveszítheti üdvösségét. Néhány arminiánus azonban elfogadja az örök biztonságot.

Kálvinizmus: A hívők megmaradnak az üdvösségben, mert Isten gondoskodik arról, hogy senki ne vesszen el. A hívők biztosak a hitben, mert Isten befejezi a megkezdett munkát.

Arminiánizmus: A hívők szabad akaratuk gyakorlása által elfordulhatnak vagy eleshetnek a kegyelemtől, és elveszíthetik üdvösségüket.

Fontos megjegyezni, hogy mindkét teológiai álláspont minden tanbeli pontja bibliai alapokon nyugszik, ezért is volt a vita olyan megosztó és tartós az egyháztörténelem során. A különböző felekezetek nem értenek egyet abban, hogy mely pontok a helyesek, elutasítva bármelyik teológiai rendszer egészét vagy egy részét, így a legtöbb hívő vegyes szemlélettel marad.

Mivel mind a kálvinizmus, mind az arminiánizmus olyan fogalmakkal foglalkozik, amelyek messze túlmutatnak az emberi felfogóképességen, a vita biztosan folytatódni fog, mivel véges lények próbálják megmagyarázni a végtelenül titokzatos Istent.