Van-e bor a Bibliában?

A bor jelentős szerepet játszik a Bibliában: több mint 140 helyen említik a szőlő e finom gyümölcsét. A bort a bibliai szövegben Noé napjától kezdve a Teremtés könyvében (1Mózes 9:18-27) Salamon koráig (Salamon éneke 7:9) és az Újszövetségen keresztül a Jelenések könyvéig (Jelenések 14:10).

Az ókori világban a bor volt a szokásos ital, Isten egyik különleges áldása, amely örömet hozott népe szívébe (5Mózes 7:13; Jeremiás 48:33; Zsoltárok 104:14-15). A Biblia azonban világossá teszi, hogy a bor túlzott fogyasztása és a borral való visszaélés veszélyes szokás, amely tönkreteheti az ember életét (Példabeszédek 20:1; 21:17).

Bor a Bibliában

• A bor, amely megörvendezteti a szívet, Isten egyik különleges áldása népének.
• A bor a Bibliában az életet, az életerőt, az örömöt, az áldást és a jólétet jelképezi.
• Az Újszövetségben a bor Jézus Krisztus vérét jelképezi.
• A Biblia egyértelműen kijelenti, hogy a mértéktelen borfogyasztás nagy kárt okozhat azoknak, akik ilyen módon visszaélnek vele.

A bor a szőlő erjesztett levéből származik - ez a gyümölcs széles körben termett az ókori szent földeken. A bibliai időkben az érett szőlőt a szőlőkből kosarakba szedték, és a présházba vitték. A szőlőt egy nagy, lapos sziklán összezúzták vagy megtaposták, hogy a lé kinyomódjon, és sekély csatornákon keresztül a présház lábánál lévő hatalmas kőkádba folyjon.

A szőlőlét korsókba gyűjtötték, és egy hűvös, természetes barlangban vagy faragott ciszternában erjesztették, ahol meg tudták tartani a megfelelő erjedési hőmérsékletet. A Bibliában számos helyen olvasható, hogy a bor színe a vérhez hasonló vörös volt (Ézsaiás 63:2; Példabeszédek 23:31).

Bor az Ószövetségben

A bor az életet és a vitalitást jelképezte. Az Ószövetségben az öröm, az áldás és a jólét jele is volt (1Mózes 27:28). Az Ószövetségben tizenháromszor nevezték "erős italnak", a bor erős alkoholos ital és afrodiziákum volt. A bor további nevei a Bibliában: "a szőlő vére" (1Mózes 49:11); "Hebron bora" (Ezékiel 27:18); "újbor" (Lukács 5:38); "öreg bor" (Ézsaiás 25:6);"fűszeres bor" és "gránátalma bor" (Salamon éneke 8:2).

Az Ószövetségben a borivás az egész Ószövetségben a boldogsággal és az ünnepléssel volt kapcsolatos (Bírák 9:13; Ézsaiás 24:11; Zakariás 10:7; Zsoltárok 104:15; Prédikátor 9:7; 10:19). Az izraelitáknak megparancsolták, hogy borból hozzanak italáldozatot és borból tizedet (4Mózes 15:5; Nehémiás 13:12).

A bor több ószövetségi történetben is hangsúlyosan szerepelt. Az 1Mózes 9:18-27-ben Noé szőlőt telepített, miután családjával együtt elhagyta a bárkát. Bortól részeg lett, és fedetlenül feküdt a sátrában. Noé fia, Hám meglátta őt meztelenül, és tiszteletlenül beszélt apjáról testvérei előtt. Amikor Noé ezt megtudta, megátkozta Hámot és leszármazottait. Ez az alkalom volt az első olyan eset a Bibliában, amely a borral való bánásmódot mutatja be.a pusztítás, amelyet az ittasság okozhat önmagának és családjának.

A Példabeszédek 20:1-ben a bor megszemélyesül: "A bor gúnyolódik, az erős ital verekedő, és aki tévútra téved tőle, az nem bölcs" (Példabeszédek 20:1, ESV). "Aki szereti az élvezeteket, szegény lesz, aki szereti a bort és a fényűzést, az soha nem lesz gazdag" - tájékoztat a Példabeszédek 21:17 (NLT).

Bár a bor Isten ajándéka volt, hogy népét örömmel áldja meg, a helytelen használat arra késztette őket, hogy elhagyják az Urat, és bálványokat imádjanak (Hóseás 2:8; 7:14; Dániel 5:4). Isten haragját is úgy ábrázolják, mint az ítéletre kiöntött boros poharat (Zsoltárok 75:8).

Salamon énekében a bor a szerelmesek itala: "Csókjaid legyenek olyan izgalmasak, mint a legjobb bor" - mondja Salamon a 7:9. versben (NLT). Salamon éneke 5:1. A bor a szerelmesek közötti szeretkezés hozzávalói között szerepel: "[[ Fiatalember ] Beléptem kertembe, kincsem, menyasszonyom! Fűszereimmel mirhát gyűjtök, mézzel mézesmézet eszem, tejemmel bort iszom. [ [ Jeruzsálemi fiatal nők ] Ó, szerelmes és szeretett, egyetek és igyatok! Igen, igyatok mélyen a szerelmetekből!" (NLT). Több helyen is úgy írják le a kettejük közötti szerelmet, hogy az jobb és dicséretesebb, mint a bor (Salamon éneke 1:2, 4; 4:10).

Az ókorban a bort hígítatlanul fogyasztották, a vízzel kevert bort pedig romlottnak vagy tönkrementnek tekintették (Ézsaiás 1:22).

Bor az Újszövetségben

Az Újszövetségben a bort állatbőrből készült flaskákban tárolták. Jézus a régi és az új borhordó fogalmát alkalmazta, hogy szemléltesse a régi és az új szövetség közötti különbséget (Máté 9:14-17; Márk 2:18-22; Lukács 5:33-39).

Amikor a bor erjed, gázokat termel, amelyek megnyújtják a borhüvelyeket. Az új bőr képes tágulni, de az idősebb bőr elveszíti rugalmasságát. Az új bor a régi borhüvelyekben megrepedt a bőr, és a bor kifolyt. Jézus mint Megváltó igazságát nem lehetett az önigazságos, farizeusi vallás korábbi keretei közé zárni. A régi, halott út túlságosan kiszáradt és érzéketlen volt ahhoz, hogy hordozza a bort.A Jézus Krisztusban való üdvösség friss üzenetét a világnak. Isten az Ő egyházát használja fel a cél elérésére.

Jézus életében a bor az Ő dicsőségének demonstrálására szolgált, amint azt Krisztus első csodája is mutatja, amikor a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta (János 2:1-12). Ez a csoda azt is jelezte, hogy Izrael Messiása örömöt és áldást hoz népének.

Egyes bibliakutatók szerint az Újszövetségben a bort vízzel hígították, ami bizonyos felhasználási módok esetében pontos lehetett. A bornak azonban elég erősnek kellett lennie ahhoz, hogy megrészegítsen, hogy Pál apostol figyelmeztessen: "Ne részegedjetek meg a bortól, amely zülléshez vezet. Ehelyett töltsétek be magatokat a Lélekkel" (Efézus 5:1, NIV).

A bort néha fűszerekkel, például mirhával keverték érzéstelenítőnek (Márk 15:23). A borivás a sebesültek vagy betegek enyhítésére is ajánlott volt (Példabeszédek 31:6; Máté 27:34). Pál apostol így oktatta fiatal pártfogoltját, Timóteust: "Ne csak vizet igyál, igyál egy kis bort a gyomrod miatt, mert olyan gyakran beteg vagy" (1 Timóteus 5:23, NLT).

A bor és az utolsó vacsora

Amikor Jézus Krisztus az utolsó vacsorára emlékezett tanítványaival, a bort használta, hogy jelképezze vérét, amelyet a világ bűneiért való áldozatul kiontott szenvedése és kereszthalála által (Máté 26:27-28; Márk 14:23-24; Lukács 22:20). Mindenki, aki emlékezik halálára és várja visszatérését, részesül az új szövetségben, amelyet az ő vérével erősített meg (1Korinthusiakhoz írt levél).11:25). Amikor Jézus Krisztus visszajön, egy nagy ünnepi lakomán vesznek részt vele együtt (Márk 14:25; Máté 26:29; Lukács 22:28-30; 1Korinthus 11:26).

A keresztény egyház ma is úgy ünnepli az úrvacsorát, ahogyan Ő parancsolta. Sok hagyományban, beleértve a katolikus egyházat is, erjesztett bort használnak a szentségben. A legtöbb protestáns felekezet ma már szőlőlét szolgál fel. (A Bibliában semmi sem parancsolja vagy tiltja az erjesztett bor használatát az úrvacsorában.).

Az úrvacsora kenyér és bor elemeivel kapcsolatban eltérő teológiai nézetek léteznek. A "valóságos jelenlét" nézet szerint Jézus Krisztus teste és vére fizikailag jelen van a kenyérben és a borban az úrvacsora során. A római katolikus álláspont szerint, miután a pap megáldotta és megszentelte a bort és a kenyeret, Krisztus teste és vére szó szerint jelen van. A borátalakul Jézus vérévé, a kenyér pedig az Ő testévé. Ezt az átváltozási folyamatot nevezik transzszubsztanciációnak. Egy kissé eltérő nézet szerint Jézus valóban jelen van, de nem fizikailag.

Egy másik nézet szerint Jézus lelki értelemben van jelen, de nem szó szerint az elemekben. A református egyházak a kálvinista nézetet vallják. Végül az "emlékezetes" nézet elfogadja, hogy az elemek nem változnak testté és vérré, hanem szimbólumként működnek, Krisztus testét és vérét képviselik, az Úr maradandó áldozatának emlékére. Azok a keresztények, akik ezt az álláspontot képviselik.hiszünk abban, hogy Jézus az utolsó vacsorán képletesen beszélt, hogy szellemi igazságot tanítson. Az Ő vérének ivása egy szimbolikus cselekedet, amely azt jelképezi, hogy Krisztust teljes egészében befogadjuk az életünkbe, és semmit sem tartunk vissza.

A bibliai elbeszélésekben a bornak számos szerepe van. Értékét a mezőgazdasági és gazdasági ágazatokban, valamint az emberek szívének megörvendeztetésében mutatják ki. Ugyanakkor a Biblia óva int a túlzott borfogyasztástól, sőt bizonyos helyzetekben a teljes önmegtartóztatás mellett érvel (3Mózes 10:9; Bírák 13:2-7; Lukács 1:11-17; Lukács 7:33).

Források

• Bor. The Lexham Bible Dictionary.
• Bor. Holman Treasury of Key Bible Words (207. o.).
• Bor, Wine Press. A Nemzetközi Standard Biblia Enciklopédia (1-5. kötet, 3087. o.).
• Wine, Wine Press. A Biblia témáinak szótára: A tematikus tanulmányok hozzáférhető és átfogó segédeszköze.