Tartalomjegyzék
Általánosságban a pietizmus a kereszténységen belüli olyan mozgalom, amely a személyes áhítatot, a szentséget és a valódi lelki tapasztalatot hangsúlyozza a teológia és az egyházi szertartások puszta betartásával szemben. Konkrétabban a pietizmus a 17. századi németországi lutheránus egyházban kialakult lelki megújulásra utal.
Pietizmus Idézet
"A teológia tanulmányozását nem a viták vitájával, hanem a jámborság gyakorlatával kell folytatni." - Philipp Jakob Spener.
A pietizmus eredete és alapítói
A pietista mozgalmak a keresztény történelem során mindig akkor alakultak ki, amikor a hit kiüresedett a valódi életből és tapasztalatból. Amikor a vallás hideggé, formálissá és élettelenné válik, a halál, a lelki éhség és az újjászületés körforgása követhető nyomon.
A 17. századra a protestáns reformáció három fő felekezetté fejlődött - anglikán, református és lutheránus -, amelyek mindegyike nemzeti és politikai egységekhez kötődött. Az egyház és az állam közötti szoros kapcsolat széles körben elterjedt sekélyességet, bibliai tudatlanságot és erkölcstelenséget hozott ezekben az egyházakban. Ennek eredményeként a pietizmus olyan törekvésként jelent meg, hogy újra életet leheljen a reformáció teológiájába, ésgyakorlat.
A kifejezés pietizmus úgy tűnik, először Philipp Jakob Spener (1635-1705) frankfurti lutheránus teológus és lelkész által vezetett mozgalom megjelölésére használták. Gyakran tartják a német pietizmus atyjának. Spener fő műve, Pia Desideria, avagy "Szívből jövő vágyakozás az Istennek tetsző reformra" című, eredetileg 1675-ben megjelent könyve a pietizmus kézikönyvévé vált. A Fortress Press által kiadott könyv angol nyelvű változata ma is forgalomban van.
Spener halála után August Hermann Francke (1663-1727) lett a német pietisták vezetője. A hallei egyetem lelkészeként és professzoraként írásai, előadásai és egyházvezetői tevékenysége mintát adott az erkölcsi megújuláshoz és a bibliai kereszténység megváltozott életéhez.
Mind Spenerre, mind Francke-ra nagy hatással voltak Johann Arndt (1555-1621) írásai, egy korábbi lutheránus egyházi vezető, akit a történészek ma gyakran a pietizmus igazi atyjának tartanak. Arndt legjelentősebb hatását az áhítatos klasszikusaival fejtette ki, Igazi kereszténység , 1606-ban jelent meg.
A halott ortodoxia felélesztése
Spener és az őt követők a lutheránus egyházon belüli "halott ortodoxiaként" azonosított, egyre növekvő problémát igyekeztek orvosolni. Szemükben az egyház tagjainak hitéletét fokozatosan a tanítás, a formális teológia és az egyházi rend puszta betartására redukálták.
A jámborság, az áhítat és a valódi istenfélelem felélesztését célozva Spener a változást úgy vezette be, hogy jámbor hívőkből kis csoportokat alapított, amelyek rendszeresen találkoztak imára, bibliatanulmányozásra és kölcsönös épülésre. Ezek a csoportok, az úgynevezett Collegium Pietatis A "jámbor összejöveteleket" jelentett, és a szent életmódot hangsúlyozta. A tagok arra összpontosítottak, hogy megszabaduljanak a bűntől azáltal, hogy nem vettek részt olyan időtöltésekben, amelyeket világiaknak tartottak.
Szentség a formális teológia felett
A pietisták az egyén lelki és erkölcsi megújulását hangsúlyozzák a Jézus Krisztus iránti teljes elkötelezettségen keresztül. Az odaadás a bibliai példák alapján kialakított és Krisztus Lelke által motivált új életben nyilvánul meg.
Lásd még: Deizmus: meghatározás és az alapvető hitek összefoglalásaA pietizmusban a valódi szentség fontosabb, mint a formális teológia és az egyházi rend követése. A Biblia az állandó és csalhatatlan útmutató a hit megéléséhez. A hívőket arra bátorítják, hogy vegyenek részt kiscsoportokban és folytassák a személyes áhítatokat, mint a növekedés eszközét és a személytelen intellektualizmus elleni küzdelem módját.
A hit személyes megtapasztalásának fejlesztése mellett a pietisták hangsúlyozzák a rászorulók megsegítésére és Krisztus szeretetének a világ emberei felé való megmutatására való törekvést.
Lásd még: John Newton, az Amazing Grace szerzőjének életrajzaA modern kereszténységre gyakorolt mélyreható hatások
Bár a pietizmus soha nem vált felekezetté vagy szervezett egyházzá, mély és tartós befolyással bírt, szinte az egész protestantizmust érintette, és nyomot hagyott a mai evangélikusság nagy részén.
John Wesley énekei, valamint a keresztény tapasztalat hangsúlyozása a pietizmus jegyeit viselik magukon. A pietista inspiráció a missziós vízióval rendelkező gyülekezetekben, a szociális és közösségi programok, a kiscsoportos hangsúly és a bibliatanulmányozási programok terén is megmutatkozik. A pietizmus alakította a modern keresztények istentiszteletének, áldozatvállalásának és áhítati életének módját.
Mint minden vallási szélsőség, a pietizmus radikális formái is vezethetnek legalizmushoz vagy szubjektivizmushoz. Amíg azonban a pietizmus hangsúlya biblikusan kiegyensúlyozott és az evangéliumi igazságok keretein belül marad, a pietizmus egészséges, növekedést eredményező, életet megújító erő marad a globális keresztény egyházban és az egyes hívők lelki életében.
Források
- "A pietizmus: a hit belső megtapasztalása." Keresztény Történelmi Magazin. 10. szám.
- "Pietizmus." Pocket Dictionary of Ethics (88-89. o.).
- "Pietizmus." Teológiai fogalmak szótára (331. o.).
- "Pietizmus." Dictionary of Christianity in America.
- "Pietizmus." A református hagyomány zsebszótára (87. o.).
