Mit jelent a buddhizmus gyakorlása

A gyakorló buddhizmusnak két része van: először is, azt jelenti, hogy egyetértesz bizonyos alapgondolatokkal vagy tantételekkel, amelyek a történelmi Buddha tanításainak középpontjában állnak. Másodszor, azt jelenti, hogy rendszeresen és szisztematikusan részt veszel egy vagy több tevékenységben, a buddhista követői számára ismerős módon. Ez a buddhista kolostorban való odaadó élettől kezdve a buddhista kolostorban való életen át aegyszerű napi egyszeri 20 perces meditáció. Valójában a buddhizmust sok-sokféleképpen lehet gyakorolni - ez egy befogadó vallási gyakorlat, amely lehetővé teszi a gondolkodás és a hit nagyfokú sokszínűségét a követői között.

Alapvető buddhista hiedelmek

A buddhizmusnak számos ága létezik, amelyek Buddha tanításainak különböző aspektusaira összpontosítanak, de mindegyiket a buddhizmus négy nemes igazságának elfogadása köti össze.

A Négy Nemes Igazság

1. A hétköznapi emberi lét tele van szenvedéssel. A buddhisták számára a "szenvedés" nem feltétlenül fizikai vagy mentális gyötrelemre utal, hanem inkább a világgal és a világban elfoglalt helyünkkel való elégedetlenség átható érzésére, és arra a soha véget nem érő vágyra, hogy valami másra vágyjunk, mint ami jelenleg van.
2. A szenvedés oka a vágyakozás vagy sóvárgás. Buddha úgy látta, hogy minden elégedetlenség magja a remény és a vágyakozás többre, mint amink van. A másra való vágyakozás az, ami megakadályozza, hogy megtapasztaljuk az örömöt, ami minden pillanatban benne rejlik.
3. Lehetséges véget vetni ennek a szenvedésnek és elégedetlenségnek. A legtöbb ember átélt már olyan pillanatokat, amikor ez az elégedetlenség megszűnik, és ez a tapasztalat azt mondja nekünk, hogy a mindent átható elégedetlenség és a többre való vágyakozás legyőzhető. A buddhizmus ezért nagyon reményteljes és optimista gyakorlat.
4. Van egy út az elégedetlenség megszüntetésére. A buddhista gyakorlatok nagy része olyan kézzelfogható tevékenységek tanulmányozását és ismétlését foglalja magában, amelyeket követve az ember véget vethet az emberi életet alkotó elégedetlenségnek és szenvedésnek. Buddha életének nagy részét annak szentelte, hogy elmagyarázza az elégedetlenségből és sóvárgásból való felébredés különböző módszereit.

Az elégedetlenség megszüntetéséhez vezető út képezi a buddhista gyakorlat szívét, és ennek az előírásnak a technikáit a Nyolcrétű Ösvény tartalmazza.

A Nyolcrétű Ösvény

1. Helyes látásmód, helyes megértés. A buddhisták hisznek abban, hogy a világot olyannak kell látnunk, amilyen valójában van, nem pedig olyannak, amilyennek képzeljük, vagy amilyennek szeretnénk látni. A buddhisták hisznek abban, hogy a világot nem úgy látjuk és értelmezzük, ahogyan azt általában tesszük, és hogy a felszabadulás akkor jön el, amikor tisztán látjuk a dolgokat.
2. Helyes szándék. A buddhisták úgy vélik, hogy az embernek az a célja, hogy meglássa az igazságot, és úgy cselekedjen, hogy ne ártson minden élőlénynek. A hibák várhatóak, de a helyes szándék végül felszabadít minket.
3. Jobb beszéd. A buddhisták elhatározzák, hogy óvatosan, nem ártalmas módon beszélnek, olyan gondolatokat fejeznek ki, amelyek világosak, igazak és felemelőek, és kerülik azokat, amelyek károsak önmagukra és másokra nézve.
4. Helyes cselekvés. A buddhisták igyekeznek a másokkal szembeni nem-kizsákmányolás elvein alapuló etikai alapokon élni. A helyes cselekvés öt előírást foglal magában: nem ölni, lopni, hazudni, kerülni a szexuális visszaéléseket, valamint tartózkodni a kábítószerektől és a bódítószerektől.
5. Jogos megélhetés. A buddhisták hisznek abban, hogy a munkának, amelyet magunknak választunk, a mások kizsákmányolásának mellőzésének etikai elvein kell alapulnia. A munkánknak minden élőlény iránti tiszteleten kell alapulnia, és olyan munkának kell lennie, amelynek elvégzésére büszkék lehetünk.
6. Helyes erőfeszítés vagy szorgalom. A buddhisták arra törekszenek, hogy lelkesedést és pozitív hozzáállást ápoljanak az élethez és másokhoz. A megfelelő erőfeszítés a buddhisták számára egy kiegyensúlyozott "középutat" jelent, amelyben a helyes erőfeszítés egyensúlyban van a laza elfogadással.
7. Helyes tudatosság. A buddhista gyakorlatban a helyes odafigyelést úgy írják le a legjobban, hogy őszintén tudatában vagyunk a pillanatnak. Arra kér minket, hogy összpontosítsunk, de ne zárjunk ki semmit, ami a tapasztalatunkban van, beleértve a nehéz gondolatokat és érzelmeket.
8. Helyes koncentráció. A nyolcrétű ösvénynek ez a része képezi a meditáció alapját, amelyet sokan a buddhizmussal azonosítanak. A szánkszrit kifejezés , szamádhi, gyakran fordítják koncentrációnak, meditációnak, elmélyedésnek vagy az elme egypontosságának. A buddhisták számára az elme összpontosítása, ha megfelelő megértéssel és cselekvéssel előkészítik, a kulcs az elégedetlenségtől és a szenvedéstől való megszabaduláshoz.

Hogyan "gyakoroljuk" a buddhizmust

A "gyakorlás" leggyakrabban olyan konkrét tevékenységre utal, mint például a meditáció vagy a kántálás, amelyet az ember minden nap végez. Például a japán dzsodo-su (Tiszta Föld) buddhizmust gyakorló személy minden nap elmondja a Nembutsut. A zen és a théraváda buddhisták minden nap gyakorolják a bhavánát (meditációt). A tibeti buddhisták naponta többször is gyakorolhatnak egy speciális formátlan meditációt.

Sok laikus buddhista tart fenn otthoni oltárt. Hogy pontosan mi kerül az oltárra, az szektánként változik, de a legtöbb szekta tartalmaz egy Buddha-képet, gyertyákat, virágokat, füstölőt és egy kis tálat a vízfelajánláshoz. Az oltár gondozása emlékeztet arra, hogy törődjünk a gyakorlattal.

A buddhista gyakorlat magában foglalja a Buddha tanításainak gyakorlását is, különösen a Nyolcrétű Ösvényt. Az ösvény nyolc eleme (lásd fentebb) három részre tagolódik - bölcsesség, etikus magatartás és mentális fegyelem. A meditációs gyakorlat a mentális fegyelem része lenne.

Az etikus viselkedés a buddhisták mindennapi gyakorlatának nagy részét képezi. Arra hívják fel a figyelmünket, hogy beszédünkben, cselekedeteinkben és mindennapi életünkben ügyeljünk arra, hogy ne ártsunk másoknak, és hogy ápoljuk magunkban a teljességet. Ha például azon kapjuk magunkat, hogy dühösek vagyunk, tegyünk lépéseket, hogy elengedjük a dühünket, mielőtt bárkinek is ártanánk.

A buddhistákat arra hívják fel, hogy mindig gyakorolják a mindfulness-t. A mindfulness a pillanatnyi életünk ítélkezésmentes megfigyelése. A mindfulness révén tisztán látjuk a jelen valóságot, nem veszünk el az aggodalmak, álmodozások és szenvedélyek kusza szövevényében.

A buddhisták minden pillanatban arra törekszenek, hogy gyakorolják a buddhizmust. Természetesen mindannyian elmaradunk időnként. De az erőfeszítések megtétele... a Buddhizmus. Buddhistává válni nem egy hitrendszer elfogadásából vagy tanok bemagolásából áll. Buddhistának lenni annyi, mint gyakorolni a buddhizmust.