Tartalomjegyzék
A Szentírás egy nagyon primitív nyelvvel kezdődött, és egy, az angolnál is kifinomultabb nyelvvel végződött.
A Biblia nyelvtörténete három nyelvet foglal magában: a hébert, koine Az Ószövetség keletkezésének évszázadai során azonban a héber nyelv olyan tulajdonságokkal bővült, amelyek megkönnyítették az olvasást és az írást.
Mózes Kr.e. 1400-ban ült le, hogy a Pentateuchus első szavait leírja, és csak 3000 évvel később, Kr.u. 1500-ban fordították le a teljes Bibliát angolra, így ez a dokumentum az egyik legrégebbi létező könyv. A keresztények kora ellenére a Bibliát időszerűnek és aktuálisnak tartják, mert Isten ihletett szava.
Héber: Az Ószövetség nyelve
A héber a sémi nyelvcsoporthoz tartozik, amely a termékeny félhold ősi nyelveinek családja, amelyhez tartozott az akkád nyelv, Nimród nyelvjárása az 1Mózes 10. könyvében; az ugarit, a kánaániak nyelve; és az arámi, amelyet a perzsa birodalomban használtak.
A hébert jobbról balra írták, és 22 mássalhangzóból állt. A legkorábbi formájában az összes betű egymás mellett futott. Később pontokat és kiejtési jeleket adtak hozzá, hogy könnyebbé tegyék az olvasást. Ahogy a nyelv fejlődött, magánhangzók is bekerültek, hogy tisztázzák a homályossá vált szavakat.
A héber mondatszerkesztésnél előfordulhat, hogy az ige áll az első helyen, majd a főnév vagy névmás és a tárgyak következnek. Mivel ez a szórend annyira eltérő, egy héber mondatot nem lehet szóról szóra lefordítani angolra. További bonyodalmat okoz, hogy egy héber szó helyettesíthet egy általánosan használt kifejezést, amelyet az olvasónak ismernie kellett.
Lásd még: Mi az Apokalipszis négy lovasa?A különböző héber dialektusok idegen szavakat vittek be a szövegbe. A Teremtés könyvében például néhány egyiptomi kifejezés szerepel, míg Józsué, a Bírák és Ruth kánaáni kifejezéseket tartalmaz. A prófétai könyvek némelyike babiloni szavakat használ, amelyekre a száműzetés hatott.
A tisztánlátás terén előrelépést jelentett a Septuaginta, a héber Biblia görögre fordítása, amely i. e. 200-ban készült el. Ez a mű az Ószövetség 39 kanonikus könyvét, valamint néhány Malakiás után és az Újszövetség előtt írt könyvet is tartalmazott. Ahogy a zsidók az évek során szétszéledtek Izraelből, elfelejtették, hogyan kell héberül olvasni, de tudtak görögül, ami az akkori általános nyelv volt.
A görög nyelv megnyitotta az Újszövetséget a pogányok előtt
Amikor a Biblia írói elkezdték megírni az evangéliumokat és a leveleket, elhagyták a héber nyelvet, és a kor népszerű nyelvéhez fordultak, koine vagy köznapi görög. A görög egységesítő nyelv volt, amely Nagy Sándor hódításai során terjedt el, akinek az volt a célja, hogy a görög kultúrát hellenizálja vagy elterjessze az egész világon. Sándor birodalma a Földközi-tengerre, Észak-Afrikára és India egyes részeire terjedt ki, így a görög nyelv használata uralkodóvá vált.
A görög nyelvet könnyebb volt beszélni és írni, mint a héber nyelvet, mert teljes ábécét használt, beleértve a magánhangzókat is. Gazdag szókincset is tartalmazott, ami lehetővé tette a jelentés pontos árnyalását. Egy példa erre a Bibliában használt négy különböző görög szó a szerelemre.
Lásd még: Phil Wickham életrajzTovábbi előnye volt, hogy a görög nyelv megnyitotta az Újszövetséget a pogányok, vagyis a nem zsidók előtt. Ez rendkívül fontos volt az evangelizáció szempontjából, mert a görög nyelv lehetővé tette a pogányok számára, hogy elolvassák és megértsék az evangéliumokat és a leveleket.
Az arámi nyelv hozzáadott ízt a Bibliához
Bár a bibliai írás nem volt jelentős része, az arámi nyelvet a Szentírás több szakaszában is használták. Az arámi nyelvet a Perzsa Birodalomban használták; a száműzetés után a zsidók visszahozták az arámi nyelvet Izraelbe, ahol ez lett a legnépszerűbb nyelv.
A héber Bibliát arámi nyelvre fordították le, amit targumnak neveztek el, a második templomi időszakban, amely Kr. e. 500-tól Kr. u. 70-ig tartott. Ezt a fordítást olvasták fel a zsinagógákban és használták az oktatásban.
Eredetileg arámi nyelven megjelent bibliai szövegek: Dániel 2-7; Ezsdrás 4-7; Jeremiás 10:11. Az Újszövetségben is szerepelnek arámi szavak:
- Talitha qumi Márk 5:41 ("Leány, vagy kislány, kelj fel!") Márk 5:41
- Ephphatha Márk 7:34 ("Nyíljatok meg")
- Eli, Eli, lema sebaqtani (Jézus kiáltása a keresztről: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?") Márk 15:34, Máté 27:46.
- Abba ("Atya") Róma 8:15; Galata 4:6.
- Maranatha ("Uram, jöjj!") 1 Korinthus 16:22
Fordítások angolra
A Római Birodalom hatására a korai egyház a latin nyelvet fogadta el hivatalos nyelvként. Kr. u. 382-ben I. Damasus pápa megbízta Jeromost, hogy készítsen egy latin nyelvű Bibliát. Egy betlehemi kolostorból dolgozva először közvetlenül héberből fordította le az Ószövetséget, csökkentve a hibák lehetőségét, ha a Septuagintát használta volna. Jeromos teljes Bibliáját, amelyet Vulgatának neveztek el, mert a Vulgata nevet használta.a korabeli közbeszéd, Kr. u. 402 körül jelent meg.
A Vulgata volt a hivatalos szöveg közel 1000 éven át, de ezek a Bibliák kézzel másoltak és nagyon drágák voltak. Ráadásul a köznép többsége nem tudott latinul olvasni. Az első teljes angol Bibliát John Wycliffe adta ki 1382-ben, főleg a Vulgatára támaszkodva. Ezt követte a Tyndale fordítás 1535 körül és a Coverdale 1535-ben. A reformáció afordítások tömkelege, mind angolul, mind más helyi nyelveken.
A ma használatos angol fordítások közé tartozik a King James Version, 1611; American Standard Version, 1901; Revised Standard Version, 1952; Living Bible, 1972; New International Version, 1973; Today's English Version (Good News Bible), 1976; New King James Version, 1982; és English Standard Version, 2001.
Források
- A Biblia Almanach ; J.I. Packer, Merrill C. Tenney; William White Jr., szerkesztők
- Hogyan juthatunk be a Bibliába ; Stephen M. Miller
- Christiancourier.com
- Jewishencyclopedia.com
- Historyworld.net
