Tartalomjegyzék
A Zhuangzi (Csuang-cu) kínai filozófusnak (Kr. e. 369-től Kr. e. 286-ig) tulajdonított híres taoista példabeszédek közül kevés híresebb a pillangóálom történeténél, amely a taoizmus valóság és illúzió definíciói közötti kihívás megfogalmazására szolgál. A történet jelentős hatást gyakorolt a későbbi filozófiákra, mind a keleti, mind a nyugati filozófiákra.
A történet Lin Yutang fordításában így hangzik:
"Egyszer volt, hol nem volt, én, Zhuangzi, azt álmodtam, hogy pillangó vagyok, ide-oda röpködve, minden értelemben pillangó. Csak pillangóként voltam tudatában boldogságomnak, nem tudtam, hogy Zhuangzi vagyok. Hamarosan felébredtem, és ott voltam, valóban újra önmagam. Most már nem tudom, hogy akkor ember voltam-e, aki azt álmodta, hogy pillangó vagyok, vagy most pillangó vagyok, aki azt álmodja, hogy ember vagyok.Az ember és a pillangó között szükségszerűen van különbség. Az átmenetet az anyagi dolgok átalakulásának nevezzük."Ez a rövid történet izgalmas és sokat vizsgált filozófiai kérdésekre mutat rá, amelyek az ébrenléti állapot és az álomállapot, illetve az illúzió és a valóság közötti kapcsolatból erednek:
- Honnan tudjuk, hogy mikor álmodunk, és mikor vagyunk ébren?
- Honnan tudjuk, hogy amit érzékelünk, az "valóságos" vagy csupán "illúzió" vagy "fantázia"?
- A különböző álomkarakterek "énje" azonos vagy különbözik az ébrenléti világom "énjétől"?
- Honnan tudom, hogy amikor olyasmit tapasztalok, amit én "felébredésnek" nevezek, hogy ez a "valóságra" való felébredés, nem pedig csupán az álom egy másik szintjére való felébredés?
Robert Allison "Chuang-tzu a spirituális átalakulásért" című könyve.
A nyugati filozófia nyelvét alkalmazva Robert Allison a "Chuang-tzu for Spiritual Transformation: An Analysis of the Inner Chapters" című könyvében " (New York: SUNY Press, 1989), bemutatja Csuang-cu Pillangó-álom példázatának számos lehetséges értelmezését, majd felajánlja a sajátját, amelyben a történetet a spirituális felébredés metaforájaként értelmezi. Ennek az érvelésnek az alátámasztására Allison úr egy kevésbé ismert passzust is bemutat a "Csuang-cu"-ból, amely a Nagy Bölcs Álom anekdotája néven ismert.
Ebben az elemzésben visszhangzik az Advaita Vedanta Jóga Vaszisthája, és eszünkbe juttatja a zen koanok hagyományát, valamint a buddhista "érvényes megismerés" érveléseit (lásd alább). Emlékeztet Wei Wu Wei munkáira is, aki Allison úrhoz hasonlóan a nyugati filozófia fogalmi eszközeit használja a nonduális keleti hagyományok eszméinek és felismeréseinek bemutatására.
Zhuangzi pillangó álmának értelmezései
Allison úr két gyakran használt értelmezési keret bemutatásával kezdi Csuang-cu Pillangó-álom anekdotájának vizsgálatát:
- A "zűrzavar-hipotézis"
- A "végtelen (külső) átalakulás hipotézise"
A "zűrzavar-hipotézis" szerint Csuang-cu Pillangó-álom anekdotájának üzenete az, hogy valójában nem ébredünk fel, és ezért nem vagyunk biztosak semmiben - más szóval, azt hisszük, hogy felébredtünk, de nem.
A "végtelen (külső) átalakulás hipotézise" szerint a történet értelme az, hogy a külső világunk dolgai folyamatos átalakulásban vannak, egyik formából a másikba, másik formába stb.
Allison úr számára a fentiek közül (különböző okokból) egyik sem kielégítő. Ehelyett az "önátalakítási hipotézisét" javasolja:
"A pillangó álom az én értelmezésemben egy analógia, amelyet a saját, megszokott belső életünkből merítünk arról, hogy mi az. kognitív folyamat Az önátalakítás folyamatában részt vesz. Ez szolgál kulcsként annak megértéséhez, hogy mi az egész Chuang-tzu egy olyan mentális átalakulás vagy ébredés élményének példáján keresztül történik, amelyet mindannyian jól ismerünk: az álomból való felébredés esete... "ahogyan egy álomból felébredünk, mentálisan is felébredhetünk a tudatosság egy valóságosabb szintjére".Zhuangzi Nagy Bölcs álom anekdotája
Más szóval, Allison úr úgy látja, hogy Csuang-cu története a Pillangó-álomról a megvilágosodás élményének analógiája - a tudatossági szintünk megváltozására utal, ami fontos következményekkel jár mindazok számára, akik filozófiai felfedezéssel foglalkoznak:
"Az álomból való felébredés fizikai aktusa a magasabb tudatszintre való felébredés metaforája, ami a helyes filozófiai megértés szintje."Allison ezt az "önátalakítási hipotézist" nagyrészt azzal támasztja alá, hogy egy másik passzust idéz a Chuang-tzu , azaz a Nagy Bölcs Álom anekdota:
"Aki azt álmodja, hogy bort iszik, az sírhat, amikor eljön a reggel; aki azt álmodja, hogy sír, az reggel vadászni megy. Amíg álmodik, nem tudja, hogy álom, és álmában még meg is próbálhatja értelmezni az álmot. Csak miután felébred, tudja, hogy álom volt. És egy nap lesz egy nagy ébredés, amikor megtudjuk, hogy ez az egész csak egy nagy álom. Mégis az ostobák azt hiszik, hogy őkébren, szorgalmasan és fényesen feltételezve, hogy értik a dolgokat, ezt az embert uralkodónak, azt a pásztort pásztornak nevezik - milyen sűrű! Konfucius és te is álmodtok! És amikor azt mondom, hogy álmodtok, én is álmodom. Az ilyen szavakat a legfőbb csalásnak fogják bélyegezni. Mégis, tízezer nemzedék után megjelenhet egy nagy bölcs, aki ismeri a jelentésüket, és még mindig olyan lesz, mintha megjelent volna aelképesztő sebességgel."Allison szerint ez a Nagy Bölcs története képes megmagyarázni a Pillangó-álmot, és hitelt ad önátalakulási hipotézisének: "Ha valaki egyszer teljesen felébredt, meg tudja különböztetni, hogy mi az álom és mi a valóság. Mielőtt valaki teljesen felébredt volna, ilyen megkülönböztetés empirikusan nem is lehetséges".
És egy kicsit részletesebben:
Lásd még: Imádság, amely segít a keresztényeknek a vágy kísértése ellen harcolni "Mielőtt az ember felvetné a kérdést, hogy mi a valóság és mi az illúzió, a tudatlanság állapotában van. Ilyen állapotban (mint álomban) nem tudná, mi a valóság és mi az illúzió. Egy hirtelen ébredés után az ember képes különbséget tenni a valóságos és az irreális között. Ez a szemlélet átalakulását jelenti. Az átalakulás a tudatosság átalakulása a valóság és a képzelet közötti különbségtétel tudattalan hiányából az ébrenlét tudatos és határozott megkülönböztetésévé. Ez az, amit én a pillangóálom-anekdota üzenetének tekintek."Buddhista érvényes megismerés
Egy taoista példázat filozófiai feltárásának tétje részben az, amit a buddhizmusban az érvényes megismerés tételeinek neveznek, és amely arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi számít logikailag érvényes tudásforrásnak?
Íme egy rövid bevezetés ebbe a hatalmas és bonyolult kutatási területbe:
Az érvényes megismerés buddhista hagyománya a dzsnyána jóga egy formája, amelyben az intellektuális elemzést a meditációval együtt használják a gyakorlók arra, hogy bizonyosságot szerezzenek a valóság természetéről, és hogy (nem fogalmilag) ebben a bizonyosságban nyugodjanak. A két fő tanító ebben a hagyományban Dharmakirti és Dignaga.
Ez a hagyomány számos szöveget és különböző kommentárokat tartalmaz. Mutassuk be a "meztelenül látás" gondolatát - ami legalábbis nagyjából megfelel Csuang-cu "álmából való felébredés"-ének - az alábbi, a Kenpo Tsultrim Gyamtso Rinpocse által tartott dharma-beszédből származó, az érvényes megismerésről szóló részletet idézve:
"Puszta észlelés [akkor történik, amikor] egyszerűen csak közvetlenül érzékeljük a tárgyat, anélkül, hogy bármilyen név társulna hozzá, anélkül, hogy bármilyen leírást adnánk róla... Tehát amikor van olyan észlelés, amely mentes a nevektől és a leírásoktól, milyen az? Van egy csupasz észlelésünk, egy nem fogalmi észlelés, egy teljesen egyedi tárgyról. Egy egyedi, leírhatatlan tárgyat nem fogalmilag érzékelünk, és ez aaz úgynevezett közvetlen érvényes megismerés."Ebben az összefüggésben talán láthatjuk, hogy a korai kínai taoizmus néhány tétele hogyan fejlődött a buddhizmus egyik alapelvévé.
Lásd még: Bibliai versek a vágyrólHogyan tanuljunk meg "meztelenül látni"?
Mit is jelent tehát ez? Először is tudatosítanunk kell magunkban azt a megszokott hajlamunkat, hogy egy kusza masszává gyúrjuk össze azt, ami a valóságban három különböző folyamat:
- Egy tárgy észlelése (az érzékszerveken, képességeken és tudaton keresztül);
- Név hozzárendelése az objektumhoz;
- A tárgy fogalmi kidolgozásába való belekeveredés a tárgyról, asszociációs hálózataink alapján.
Valamit "csupaszon" látni azt jelenti, hogy képesek vagyunk megállni, legalábbis egy pillanatra, az 1. lépés után, anélkül, hogy automatikusan és szinte azonnal átlépnénk a 2. és 3. lépésbe. Ez azt jelenti, hogy úgy érzékelünk valamit, mintha először látnánk (ami, mint kiderült, valóban így van!), mintha nem lenne nevünk rá, és nem lennének múltbeli asszociációink vele kapcsolatban.
A "céltalan vándorlás" taoista gyakorlata nagyszerűen támogatja ezt a fajta "meztelenül látást".
Hasonlóságok a taoizmus és a buddhizmus között
Ha a Pillangó álom példázatot olyan allegóriaként értelmezzük, amely arra ösztönzi a gondolkodó embereket, hogy megkérdőjelezzék az illúzió és a valóság definícióit, akkor nagyon rövid az út a buddhista filozófiához, amelyben arra ösztönöznek minket, hogy minden feltételezett valóságot ugyanolyan mulandó, állandóan változó és tartalmatlan természetűnek tekintsünk, mint egy álom. Ez a hit képezi az alapjáta megvilágosodás buddhista eszménye.
Gyakran mondják például, hogy a zen az indiai buddhizmus és a kínai taoizmus házassága. Hogy a buddhizmus a taoizmusból kölcsönzött-e, vagy a filozófiáknak volt-e közös forrása, nem világos, de a hasonlóságok félreérthetetlenek.
Cite this Article Format Your Citation Reninger, Elizabeth. "Zhangzi's (Chuang-Tzu's) Butterfly Dream Parable." Learn Religions, Sep. 5, 2021, learnreligions.com/butterflies-great-sages-and-valid-cognition-3182587. Reninger, Elizabeth. (2021, September 5). Zhangzi's (Chuang-Tzu's) Butterfly Dream Parable. Retrieved from //www.learnreligions.com/butterflies-great-sages-and-valid-cognition-3182587.Reninger, Elizabeth: "Zhangzi's (Chuang-Tzu's) Butterfly Dream Parable." Learn Religions. //www.learnreligions.com/butterflies-great-sages-and-valid-cognition-3182587 (hozzáférés: 2023. május 25.). másolat idézés